SZAKMAI AJÁNLÁS

 

 

 

A Melegség és megismerés program fejlesztése számára

 

Napjaink magyar közoktatás fejlesztését számtalan kihívás, sok esetben csak hosszú távú, tudatos építkezéssel megoldható probléma jellemzi. Az iskola, amely tökéletesen leképezi a társadalom pregnáns nehézségeit, egyre eszköztelenebb fontos oktatási-nevelési területeken. A közvélekedésben ezek elsősorban oktatási kérdések: a tanulók szövegértése, problémamegoldó gondolkodása és sorolhatnánk a teljesítménymérésekben hiányosnak mutatkozó tudásokat. Van egy területe azonban az iskolai nevelésnek és így a  fejlesztésnek is, amely értékessé teszi ezeket a tudásokat és ezáltal élhetővé a jövő társadalmát. Ezt nevezzük szociális kompetenciáknak.

A szociális kompetenciák fejlesztése a legnagyobb kihívás jelenleg a magyar iskolarendszer számára. A pedagógusképzés ez irányú tartalmai hiányosak, a jelenlegi pedagógus társadalom szakmai szocializációjában elhanyagolt és az iskolai gyakorlat hagyományos eszközeit nélkülöző (nincs tankönyv, nincs érdemjegy szociális kompetencia ügyben…) nevelési területről van szó. Miközben egyre többen értik és támogatják, hogy az országfejlesztés mindennapjai és stratégiái számára is nélkülözhetetlen egy elfogadó, toleráns, kulturáltan kommunikáló, diszkrimináció mentes társadalom építése, a sokasodó pozitív jövőkép mellett a mindennapok eszköztelensége jellemző.

Különösen igaz ez az oktatási-nevelési intézményekre. Empirikus kutatások tárják fel, hogy a mai közoktatásban érdekelt korosztályok még mindig egyértelműen elutasítják a társadalmi diszkriminációban érintett csoportokat, vagy hogy a felsőoktatásban résztvevő hallgatók számára a tulajdonhoz kötődő jogok sokkal fontosabbak, mint például az emberi méltósághoz fűződő jogok.

A fejlesztés stratégiája törvényileg biztosított. Az érvényes Nemzeti Alaptanterv „olyan iskola működését segíti megvalósítani, amelyben a demokratizmus, a humanizmus, az egyén tisztelete…a szolidaritás és a tolerancia értékei alapján szerveződnek a tanítási-tanulási folyamatok.” (Nemzeti Alaptanterv 6.o.) A szociális és állampolgári kompetenciák beemelésével és hangsúlyozásával „egyenrangú” fejlesztési feladattá vált a „sokféleség elismerése”, a „személyes előítéletek leküzdése”, az „emberi jogok teljes tiszteletén alapuló” és arra irányuló oktatás-nevelés.

Minden olyan társadalmi és pedagógiai kezdeményezés, amely ezeket a célokat segíti, nagy mértékben járul hozzá a magyar közoktatás , a magyar társadalmi megújulás hosszú távú és mindennapi sikeréhez hazai és európai perspektívában egyaránt.

A Melegség és megismerés program 2000 óta sikeres és egyedülálló módon küzd a társadalmi diszkrimináció ellen. A program célja olyan környezetet teremteni az iskolákban, ahol tiszteletben tartanak minden másságot, és ahol így a meleg, leszbikus, biszexuális vagy transznemű diákok semmiféle bántalmazást nem szenvednek. Alaptézisük, hogy a homofóbia az ismeretek hiányából ered. Céljuk az, hogy megismertessék a diákokat az LMBT emberek életének valóságával, és lehetőséget adjanak nekik, hogy ezzel kapcsolatos kérdéseiket feltegyék. Ugyanakkor az LMBT emberek jogait az általános emberi jogok keretébe helyezve igyekeznek érzékenyíteni a diákokat más kisebbségek helyzetére is.

A program több területen bizonyított: tanári kézikönyv készült (2002), előadássorozatot, valamint egynapos képzéseket szerveztek érdeklődő pedagógia és pszichológia szakos egyetemistáknak, körülbelül 50 oktatási intézményben mintegy 250 tanórát tartottak.

Programjuk és annak fejlesztése nemcsak elhivatott és példaértékű, de értékesen és sikeresen járult hozzá eddig is az előítéletek csökkentéséhez, a hátrányos megkülönböztetéssel szembeni jogok védelméhez, a társadalmi elfogadás segítéséhez.

A fentiek alapján a pályázatot mind emberi, mind pedagógiai, mind tudományos minőségemben feltétlenül támogatom, és elfogadását kiemelten javaslom.

 

 

Dr. Szivák Judit

Egyetemi docens

ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar Neveléstudományi Intézet

 

Bp. 2008-11-13

 

 

 

 

Részletek MM órabeszámolókból - MM honlapra

 

A.

 

Rövidke bemutatkozás, Labrisz + Szimpozion + MM bemutatás

Mire számítsanak az órán (interaktivitás, nincsenek tabuk, stb.)

 

Jégtörő – kukába dobálós

Három székes sorokat kellett alkossanak a diákok, kék szeműek előre, zöldek középre, barnák hátra (kb. 2/3-a barna szemű volt). A következő állításokra, hogyha igennel akartak válaszolni, akkor bele kellett találni az újságpapír-gyurmát a legelőre helyezett kukába:

 

a., szeretnék kézen fogva járni az utcán a párommal

    - nagyjából mindenki igennel reagált, kevesen találtak bele.

b., szeretnék majd gyereket vállalni a párommal

    - meglepően kevesen válaszoltak igennel

c., szeretnék majd házasodni

     - a többség igennel próbálkozott

d., szeretném, ha a szüleim tudnának majd a páromról

     - mindenki részt vett a papírdobálásban

e., nem szeretném, ha a gyerekemet bármi miatt megkülönböztetés érné

     - mindenki lendületesen, egyenlő térbeli esélyekkel dobálta a papírokat

 

 

Megbeszélés: mindenki visszaült a körbe, majd kérdezni kezdtük őket, hogy mit gondolnak, mi volt a játék lényege, van e realitás benne, milyen fajta diszkriminációk vannak, stb.

  - a diákok viszonylag közreműködőek voltak, értették az üzenetet, elhangzott a szexizmus (egyenlő bérek hiányossága, ..), rasszizmus (álláslehetőség, rendőri igazoltatás,..) és nem értettek egyet velük.

 

Személyes bemutatkozás utáni kérdések:

-(srác.1) nehezebb e ismerkedni?

-válaszom, hogy mivel arányaiban hátrányban vagyunk, szerintem nehezebb dolgunk van, általában online szokás (amit nem tartok ideálisnak), B. hozzátette a szórakozóhelyeket

-kérdés felmerült tőlünk: szerintetek hány %-a meleg a lakosságnak?

--30% volt a legmagasabb becslés, beszélgettünk kicsit erről is

- (srác.2) feltétlen összefügg az, hogy ha valaki meleg, akkor nőiesen is viselkedik/öltözködik (a személyes történetemben megemlítettem, hogy halloweenkor női karakterekben öltöztem)?

 

Mit tennél ha?

Lejátszottam a második videónkat, a brit fiúról akit sértések érik suliban és két szcenárióban éli meg, egyik amikor mindenki körülötte felismeri az atrocitást, de nem tesz semmit, a másik amikor támogatják.

- a diákok inkább abban értettek egyet, hogy az elkövetők ellen fel kell lépni inkább, mintsem megpróbálni elbeszélgetni velük.

 

 

 

B.

Rövid bemutatkozással kezdtük, jégtörőnek a gyümölcssalátát vittük. Már itt elég nyitottak és lazák voltak. A történeteinket figyelmesen végighallgatták, aztán elég hamar jöttek a kérdések. Az első kérdés az volt, hogy mi a helyes reakció, ha valaki elmondja nekünk, hogy leszbikus. Azt mondtam, hogy szerintem fontos az őszinteség. Nekem pl. mindig fura, mikor valaki bizonygatja, hogy neki ezzel nincs baja, és elfogadja. Sokkal jobban szeretem, ha elmondják az esetleges félelmeiket, feszültségeiket vagy kérdeznek. Az úgyis érezhető, ha nem teljesen őszinték. Elég hamar szóba került a felvonulás. Az volt a kérdés, hogy miért van ekkora véleménykülönbség még a melegek között is a témában. Ezt egy olyan lány kérdezte, aki már volt a barátjával felvonulni, és nagyon támogató. Egyből be is dobtuk a háromszékest és visszakérdeztünk. Szinte mindenki középre állt. Hárman pedig ellenezték. A többség nem tudta eldönteni, hogy jó-e ez. Akkor a tanárnő feltett nekünk pár kérdést. Pl: házasodhatunk-e, jár-e láthatás a közösen nevelt gyerek után, ha szétválunk stb. Itt többen elkerekedett szemmel figyeltek, és azt mondták: jaa. Ennél a témánál én szeretem elmondani a történelmi hátteret is. Igyekeztem nagyon tömören vázolni. De úgy tűnik mégsem sikerült, mert ránéztem az órára és kiderült, hogy alig maradt időnk. Sajnos nehéz eldönteni, mikor mennyit fontos elmondani, mi maradjon ki, mi ne. Két kérdésre maradt időnk még a háromszékes módszerrel. Az egyik a gyerekvállalás volt. Ennél egy lány ült a nem oldalra, páran középre álltak a többiek igennel szavaztak. D. mondta is az egy szem ellenzékinek, milyen bátor, hogy így egyedül is kiáll a véleménye mellett. Elmondta a lány, hogy ő vallásos nevelést kapott, és azt vallja, nem véletlen, hogy két azonos nemű nem tud gyereket nemzeni. Erre a másik oldalon felszólalt egy lány, hogy van más is az osztályban, aki vallásos, mégis támogató. Középen volt egy lány, aki azt mondta, hogy ő azzal egyetért, hogy két férfi neveljen gyereket, de azzal nem, hogy két nő. Sajnos nem fejtette ki, hogy miért. Volt, aki azt mondta, hogy biztos azért, mert ő is nővel él. Ezt nem igazán értettem. Elmondtam nekik, hogy a melegek nevelnek gyereket. Megtalálják a módját. Eddig is neveltek és ezután is fognak. Azzal, hogy a törvény nem támogatja ezt, elsősorban nem a melegek jogai csorbulnak, hanem az általuk nevelt gyerekeké. Mert pl. csak egy szülő köteles róluk gondoskodni. A másik kérdés az volt, hogy a transzneműek mind homoszexuálisok-e. Itt persze volt nagy
felbolydulás, hogy mi az a transznemű. Ezt elmagyaráztuk. Felírtuk a táblára az LMBTQ betűszót. Körbe adtuk a gender baba képét. Megbeszéltük az identitás és orientáció közötti különbséget.

Rendesen elszaladt az idő, már rajtuk is látszott, hogy fáradtak. Alig lehetett leültetni és elcsendesíteni őket még egy pár percre. Akkor megkérdeztem, hogy vajon mit tehetnek, ha valakit csúfolnak, az identitása vagy az orientációja miatt. Egy lány azt mondta, hogy ő simán közölni szokta az illetővel, hogy ha ennyire zavarja a téma, akkor biztos ő is érintett. Mondtam, hogy ez jól hangzik, de ezzel rendesen fel lehet hergelni embereket. Azt mondta, hát akkor szaladni kell. :) Többen is hozzászóltak ehhez a témához. Egyetértettek abban, hogy bármiért is csúfolnak valakit, meg kell védeni. Mondom ok, de volt olyan osztály, ahol erre azt mondta, egy fiú, hogy ebben a témában azért ciki megvédeni valaki, mert akkor rád fogják, hogy te is buzi vagy. Erre rögtön rávágta egy lány, hogy na és? Ha én tudom magamról, hogy nem vagyok az, akkor mit számít? Alapvetően, nagyon nyitott és elfogadó osztály volt. Ketten hárman voltak, elutasítóak, de velük is normálisan lehetett beszélgetni. Látszott, hogy náluk a vallásosságból és a neveltetésből fakad az ellenállás. A két fiú egyáltalán nem szólalt meg az órán. Viszont az egyikük óra végén odajött, és azt mondta, hogy ő nem azért szeret vagy nem szeret valakit, mert leszbikus, hanem azért, hogy milyen ember. Mondtam, hogy ezzel én is pont így vagyok. :)

 

C.

A személyes történetek után nehezen indultak a kérdések, elég távolságtartóak voltak a diákok, személyes dolgot, illetve érzéseket nemigen osztottak meg magukról. Aztán leesett, hogy ez legnagyobb rész fiúkból álló osztály, úgyhogy tulajdonképpen aktívnak számított a csoport. A következő kérdések hangzottak el:

 

- Ért-e titeket hátrányos megkülönböztetés?

- Mi a véleményetek a melegek gyerekvállalásáról?

- A nemi szerepek hogy vannak nálatok?

- Nehezebben fogadják el a meleg férfiakat, mint a leszbikus nőket?

- Milyen nők/pasik jönnek be? Mondjunk színészt, aki tetszik nekünk.

- Honnan döntitek el, hogy ki meleg? (a kérdés inkább arra irányult, hogy hol ismerkedtek.)

- Nem kellene visszafogottabbá tenni a felvonulást pl. az öltözködés szempontjából? (tanár)

- Gyógyítható-e a melegség? (tanár)

- A leszbikusság kialakulhat-e a férfiakkal való sorozatos csalódások miatt?

 

Utána következett a háromszékes gyakorlat, csak mi nem helyzetünk el székeket, hanem egy képzeletbeli átlót rajzoltunk fel és annak mentén állhattak be a diákok: meg szoktam fogni a párom kezét nyilvánosan, a társadalmunk alapvetően nőkre és férfiakra oszlik, a gyereknek szüksége van apa és anyaképre is, elképzelhetőnek tartom, hogy az ismerőseim között van, aki élete egy pontján nem azonosul a biológiai nemével.

Ennél a feladatnál főleg az igen és a nem sarok dominált, kevesen voltak, akik nem a két véglet közé álltak be. Itt olyanok is be tudtak kapcsolódni az órába, akik eddig nem szólaltak meg.

 

A végén a Te mit tennél beszélgetés során megkérdeztük, hogyha látják, hogy egy meleg diákot bántanak, mit tudnának tenni. Válasz kevés jött, 1-2 reakcióból azonban látni lehetett, hogy előfordult már ilyen eset. Volt egy dominánsabb srác és csapata, ők ennél a kérdésnél eléggé vihogtak. Az egyik srác szólna a tanároknak, a másik diák pedig pont nem, mert abból csak felhajtás lenne és 5 perc után úgyis abbahagyják a buzizást, nincs értelme beleavatkozni. Ehhez sajnos érdemben már nem tudtunk nagyon hozzászólni, mert lejárt az időnk.